jöttünk külhonból
mind a ketten
egyenes derékkal térdre esten
peckes léptekkel csúszva porban
hontalanul mennyben pokolban
házunk ágyunk immár ideköt minket
de hogy szakíthatnánk el onnan
idegeinket
ami innen külhonnak látszik
míg ott voltunk ez volt külhon
ez a másik
hol befejeznünk is nekünk kell
mit még odaát kezdtünk el
tollunkon ajkunkon elégia terem
s óda
hol otthon voltunk egykor járunk
csak látogatóba
s ha az egész nem kerülne sokba
átruccanhatnánk együtt is Pozsonyba
illetve nem is oda Bratislavába
hol megihatnánk barátaimmal egy-két
pohárka
italt valahol s ők az ott maradottak
a leendők a mostaniak a voltak
úgy néznének ránk mint bűnösökre
akik nélkülük úgyse vihetjük sokra |
vagy más
alkalommal ki tudja hátha
volt-hozzád is elmehetnénk Kolozsvárra
azaz Clujba egykomám barátom
ha sikerülne átjutnunk a határon
ahová nem csak téged engem is köt
egy-két emlék
s ahol ki tudja Mátyás szobra áll-e
még
a Házsongárdban Szisszel és Gizkával
beszélgethetnénk a magunkban hordott
halállal
aztán újból itt teremnénk Pesten
a Zserbóban
miként emberéletünk útjának felén
ama dantei erdőben
hogy tovább szöszmötöljünk fogyó
napjaink közepette
míg rá nem jövünk a fene megette
ha nem is az egészet a felét bizonyára
s elhitetjük magunkkal épp ez a
fele volt az ára
tűnő szerelmekkel indulatokkal
eszmékkel fizettünk
mindazért amit megtartottunk s
ami elmaradt mögöttünk
hazajöttünk hát …
hazajöttünk? |
