Tóth László 
Úgy néznének ránk
                               Csiki Lászlónak határtalan barátsággal
Dinnyés József dalai
jöttünk külhonból mind a ketten
egyenes derékkal térdre esten
peckes léptekkel csúszva porban
hontalanul mennyben pokolban

házunk ágyunk immár ideköt minket
de hogy szakíthatnánk el onnan idegeinket
ami innen külhonnak látszik
míg ott voltunk ez volt külhon ez a másik

hol befejeznünk is nekünk kell
mit még odaát kezdtünk el
tollunkon ajkunkon elégia terem s óda
hol otthon voltunk egykor járunk csak látogatóba

s ha az egész nem kerülne sokba
átruccanhatnánk együtt is Pozsonyba
illetve nem is oda Bratislavába
hol megihatnánk barátaimmal egy-két pohárka

italt valahol s ők az ott maradottak
a leendők a mostaniak a voltak
úgy néznének ránk mint bűnösökre
akik nélkülük úgyse vihetjük sokra

vagy más alkalommal ki tudja hátha
volt-hozzád is elmehetnénk Kolozsvárra
azaz Clujba egykomám barátom
ha sikerülne átjutnunk a határon

ahová nem csak téged engem is köt egy-két emlék
s ahol ki tudja Mátyás szobra áll-e még
a Házsongárdban Szisszel és Gizkával
beszélgethetnénk a magunkban hordott halállal

aztán újból itt teremnénk Pesten a Zserbóban
miként emberéletünk útjának felén ama dantei erdőben
hogy tovább szöszmötöljünk fogyó napjaink közepette
míg rá nem jövünk a fene megette

ha nem is az egészet a felét bizonyára
s elhitetjük magunkkal épp ez a fele volt az ára
tűnő szerelmekkel indulatokkal eszmékkel fizettünk
mindazért amit megtartottunk s ami elmaradt mögöttünk

hazajöttünk hát …
                                hazajöttünk?