Szöllősi Zoltán
Megszűnt időben
Dinnyés József dalai
Megszűnt időben élek,
ahol nem lesz volt a van,
ahol öt éve hallom,
nem vagy, rólad, aki van.

Ablakomban áll a tél,
borral és fával fűtök,
torkomban szikra pattog.
Szeretetem türelmes,

szerelmem türelmetlen.
Kéményem füstjét nézem,
élő fákra csapódik –
halott fák meleg lelke.