Utamat, amit jártam,
idő volt, itt a mában –
    tükrök, vizek hebegtek,
arcom tisztán ne lássam.
Higgyen, ki balga, szentnek:
    ezüstlök és kerengek.

Új ezredév s tavasz van,
szemeddel fényes Napban
    mosolyogsz rám egeddel –
veled vagyok, magamban:
öklömmel teli zsebbel,
    kölyök, aki csak lebzsel.