egy aradi alezredes
ki egész éjjel szállodád
ablaka alatt álldogá’t

s ki bármit megtehet veled, barátom

mert néki ily hatalmat ád
a rajta zörgő bőrkabát
ám - mint épp tőle megtudod -
jóakaród ő, jóbarát;

megkeres ő, mint őrnagy is
ha itt vagy is, ha ott vagy is

s eljönni hozzád úgy sem restell:
ajtód veri mint törzsőrmester,

katonás, délceg, amilyen én
sohasem voltam, ó én szegény

Az át nem látható, lezárt,
de föl nem nyitható jövő.

Nagy jó uram, nagy jó uram,
cipőm alatt megszokhatatlan csizma
és 3x veri ezt kenden
és ingem alól is kilóg
Ludas Matyi vissza
folyton ki-
látszik ingem cipőm a-
lól a jövő ala-
kulatainak nyír-
fából varrt egyen-
ruhája:
hogyan is volnék gyanús, barátom!

különítményes, költeményes, az vagyok,
jövőkülönítményes, ős
huszonegyedik-százados.