Ha nagy leszek, ha még nagyobb, ha megnövök:
ismeretlen katona szeretnék lenni.

Szó szerint is,
s aztán úgy is, mint műalkotás,
mint bronzból készült folytatás.

Az ismeretlent szeretnétek bennem.

Hordanátok elém a virágokat, mint a forró húslevest!

Asszonyok, ti asszonyaim.
Asztalotokon jövendő vacsorám kihűl
s míg üres ágyaitokban testem helye forgolódik,
én bámészkodom majd a bronzban, mint a nagyapák.

Nagyapámnak mellszobrot állítottam a marosvásárhelyi színház előcsarnokában. 
Felszabadulás után a szobor egy ideig a kultúrpalota pincéjében hevert, 
majd amikor felállították a Sztálin-szobrot, és minden bronzra szükség volt, 
beolvasztották Sztálinba. 
Nem tudom pontosan, Sztálin könyöke vagy orra, vagy mi készült belőle. 
Aztán eltűnt a Sztálin-szobor is, 
és abból a bronzból készült a felszabadító román katona emlékműve; 
úgyhogy most nagyapám abba olvadt bele. (Bodor Pál)