| Simai Mihály
legeslegvégül |
|
Dinnyés József dalai
|
| lesöpröm magamról a havat
lesöpröm magamról a kabátot az inget lesöpröm magamról a húst lesöpröm vörös szikráit a vérnek lesöpröm magamról a csontot is mind mind a fehér mészfelhőket lesöpröm magamról az emlékeket le a szépséget le az ocsmányságot az iszonyt a bűnt a gyönyört lesöpröm magamról teljes magamat – s legeslegvégül a megmaradt ezüst rezgést e ronthatatlan szálat fölajánlom az asztrál szél fuvalmának Uram hogy végre megtaláljalak |
|
|