Simai Mihály 
Költő, most kell szólanod!
Dinnyés József dalai
Akit megöltek, nem beszélt:
úgy vádolt vérrel, hallgatag...
Akit temettek, sem beszélt:
némán pörölt a föld alatt..

Akit fölhoztak, sem beszélt:
igazát kérte szótalan,
és annyi bosszút rá, ahány
elporladt, széthullt csontja van!

... beszéltek még a bűnösök.
Dölyfölt néhány akasztató...
Mint bűzös gödrök szennyvize,
fröccsent felénk a locska szó.

A hárombetűs iszonyat
veszetten osztott kínt, halált.
Egy bilincs volt a föld, az ég -
és Magyarország mégis talpraállt! 

 Vér... vér.. vér... vér... mennyi vér!
Halott... halott.. jaj, mennyi is?!
Magyar? - nem áruló, aki
ekkora eskünek se hisz!

Szent, véres eskü! Piros az
írás és piros a pecsét.
Egy nemzet szíve lükteti
mindenre elszánt szövegét:

„Egy akarat van: a miénk!
Egy hatalom van: mi magunk!
Egy életünk van, és ha kell,
szabad hazánkért meghalunk!”

Szabadság, - büszke üstökös,
magyar egünkön ritka fény!
Te szent, te százszor álmodott,
ezerszer áldott tünemény! 

 Maradj örökre csillagunk!
Égbolton, szívben úgy ragyogj,
hogy a "magyar" szón mindenek
értsék ezt: "Független vagyok!"

Költő! Most kell szólanod!
Szavak izgatják nyelvedet.
Zengj hát, harsogj hát költemény,
megöltek és élők helyett!

Van már Igazság! Itt van, ím,
a sírból fényre fölhozott!
Óvjátok, őrizzétek őt,
az ő szavával szóljatok!

S Igazság, Hűség, Becsület
Hármas-szent sziklái alatt
tornyozd újjá az életet,
teremtő, bátor akarat!