Kopjával, hegyes karóval
Hódoltat török, tatár.
Virágölű asszonyainkra
Sztambul szerája vár.

Így van ez már ezer éve,
Lehet sváb, ruszki, morva,
Hiába rejtjük lányainkat,
Rátalál erdőn, hídláson, ólba.

Lehet bérlő, kolhozelnök,
Hódoltat a Tiszaháton.
Hitünket, szép asszonyunkat
Megveszi pár napszámon.

S ha már nincs is hatalom,
Hódoltat önnön gyávaságunk.
Pestre kínálja farát szép
Húgunk, húsevő virágunk.