De ki hírt sem kap, ma sem öltözik gyászba,
nincs kit kisirasson e földi világból,
nincs könnye, reménye sem és álmában
ölelő kezek fejér csontja világol.

De ma reményt hoznak a fekete felhők,
hófehér gyászt ölt a tipratott világ,
hulló szirmok fedik el élő sebeinket:
Milliárd megfagyott meggyfavirág.

S a vagonok, zúzdák felé vonuló társzekerek
ravataláról lekapdosott könyvek az ólak
padlásáról, színek rejtekéből mind előjönnek;
az ő szavuk fölött már nincs hatalma a kornak.

Az angyal sírva néz le a csökött fenyőfáról,
s míg Káin vérgőzős fiai vodkát vedelnek,
kinn halk zaj kél, pislákol az istállólámpa -
útra kelnek a betiltott betlehemek.

                                        Beregszász, 1955 (Budapest, 2001)