S. Benedek András 
Európa elrablása
                             Kovács Vilmos emlékére
Dinnyés József dalai
Ó, hová lett az áldott istenasszony,
A sírunkra virágot hintő?
Őrzője titkoknak, égi jelnek,
A tenger leánya, messzire tekintő,
A hajnalban a halált meglátó
Phoenix nevelte égi gyermek ?!

Kit égből a földre sújtott a sorsa,
Ki rab úrnő lett Krétán,
Krímen a kánok foglya,
S csak árucikk volt e planétán!
Kit eladtak Théba városáért,
El Váradért, Világosért!

Ő Jézus jegyese, Johanna!
Az Eget kísértő lángból
A Földre visszahullt pernye,
Beletiporva a porba.
Kettős kalodába verve
Rossz kordé vitte tilóra,

 S bár látta sorsát a látnok,
Önként lépett a máglyatűzbe:
Koronája a fény homálya.
Szűz maradt, tiszta, s csak az álnok
Huszadik század űzte
Kék, barna, bíbor nászba.

A druidák nem dallnak kádisht!
S most illír hiéna, trák sakál
Kerüli temetetlen testét.
Torra idézik a csontkezű Párist,
Míg a szárnyas, hétfejű ordasok
Szájából fekete vér csorog.

S ki ellopta égi arcod,
A hitünk rabló aranybálvány,
Trónol a törött törvénytáblán,
- Isteni díva a pokoli gálán -
Most ott tomb a pokoli táncon,
Bomlott szajha bikaháton!