Dögkút  már a tegnap még tiszta  Forrás.
     Bécsi hajtók kopóit állja
     A halálraszánt  táltosordas,
     Kóbor, kivert kutyák királya.

Gyors patakok, folyók nyomában
Visz utam hát újra a Tiszára.
Nem kell már kegy, Bécstől kegyelem,
Tágas a börtön, lakóit hazavárja.

     A portát  hitre  visszaadják.
     A romokon  rakok hát fészket.
     Kerül asszony is, kölyköt vet tavaszra.
     Őrizni a pucér nemességet.

De a gyalogfűz vesszeje  villan,
A gyermek kezében már kardacél!
Kuruc lesz hát. S az ő testére is
Vérfoltos avart hord majd a szél.