Mindig csak pára. Ritkul ziláltan, 
Vagy tömlőt puffaszt gyalázatában. 

Mért lenne fontos? Földet forogva 
Kupec-eszmélet pirkad a holdra, 

Mért lenne fontos? Végeladásban 
Nincs ég felettem, kövön a lábam. 

Állok keményen, összeszedetten, 
Serpenyő-ölben hogy megmérettem, 

Most már fogaink szétvicsorítva 
Magunk firtatjuk: ki meddig bírja 

Emberül, mégis ordasként küzdve, 
Melyikünk fénylik vissza a tűzre, 

Mert folytatódunk minden időkben. 
Anyaságban hős az erőtlen, 

De folytatódunk, már öntudatlan, 
Kupec-kezektől tépve, cafatban, 

De folytatódunk. S mindig haszonra. 
Fénylik a héják begörbült karma. 

Kupec-világban fogcsikorgatva 
Ha nem vallanám: az ember bírja 

Tovább, a tiszta, a beszennyezetlen! 
- karmos billentyűk dúlnak szívemben