Szenvelegni nagyon tudunk mi,
asztalra verni nehezebben, 
valami mámorban leginkább. 
Tenni? Csak sokszor mérlegelten.

Kényes ügy a másokért-jóság, 
a lemondás meg éppen téboly. 
Láb, kéz, fej már vesztésre ítélt, 
amint kilóg a kartotékból.

Higgyem-e? Csak a kuporgónak
lenne biztos a maga odva? 
Elnéző, szánó sóhajokkal 
leskelődni gyújtó futamokra?

Szenvelegni nagyon tudunk mi, 
a világot is lekörözve.
Tudott, rejtett tehetetlenség 
ha önmagával nézne össze!

Az lenne csak a világ vége. 
Jajos, kínos kincsünk temérdek. 
Nézzek szemközt magammal inkább: 
hegy és lapály - és mind enyémek.