Rabok voltunk mostanáig, 
Kárhozottak ősapáink, 
Kik szabadon éltek-haltak, 
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére 
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete, 
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére 
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk! 
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére 
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz, 
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok, 
Lemossuk a gyalázatot! 
A magyarok istenére 
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

HoI sírjaink domborulnak 
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett 
Mondják el szent neveinket. 
A magyarok istenére 
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!