Egyszer egy kistücsök
Mit gondolt magába?
Hogy a nagy világot
Végig muzsikálja:
- Sose hallottak még,
Tudom, ilyen nótát!
Elringatom vele
Sorba a vadrózsát.
Nagy kedve is szottyan
A híres primásnak:
- Gyere velem, szúnyog,
Gyere szekundánsnak!
Megy vele a szúnyog,
Megyen a dongó is …
Szól már a hegedű,
Klarinét, brúgó is.
Kiül a nefelejcs
A patak partjára:
- Szebben szól a mező
Dalos pacsirtája!
Csendül is az ének
A levegőégben,
Minden virág, fűszál
Reszket örömében.
Tücsökprímás bezzeg
Restellte a dolgot,
Zöldleveles, lombos
Erdőbe sompolygott.
Megy vele a szúnyog,
Megyen a dongó is …
Szól már a hegedű,
Klarinét, brúgó is.
Suttogja mind a lomb
S erdő vadrózsája:
- Szebb ám a mi bandánk
Gyönyörű nótája!
Szól is már, szól is már
Cinke cinegője,
Gerlice búgója,
Pintyőke csengője.
Tücsökprímás bezzeg
Restellte a dolgot,
Szedte-vette lábát
És haza sompolygott.
Megy vele a szúnyog,
Megyen a dongó is …
Szól már a hegedű,
Klarinét, brúgó is. |