Jártam ződ mezőben,
havasi határon,
elrongyút a csizmám,
főtörött a lábom.

Elért a szöröncse,
mögtalá't a kórság.
Ahova jutottam,
nincsen ott igasság.

Óccsa a négy fal ki
annak a világát,
ki ráccsal bészegte
cellámnak ablakját.

Ha otthon lehetnék,
így is, úgy is szolga,
vesztemet se bánnám
a hazai porba.

Messze napkeletre,
Törökhon torkában
rab vagyok, sínlödöm
Istambul várában.