1. Mohács,
Mohács, régi vérontás helye,
Magyarország gyászos mezzeje.
Kegyetlen főd nemes nemzeted vérét
Ittad s nyaltad szép dicsőségét.
Midőn téged gondollak,
zápor könnyeim folnak,
Szívemet bánat fogja,
Nyelvem meg sem mondhatja.
2. Nemes hazánk, virágzó Pannónia
Európának valál kőfala.
Tíz ország imádta szép címeredet,
A fél világ félti erődöt.
Rettent pogány előtted,
Bízott körösztény benned,
Alig villant fegyvered,
Kész vala győzedelemed.
3. Századasok, ezredesek, hadnagyak,
Fővezérek, országispánok.
Huszonötezer legjava vitézek,
Gyalog, lovas, mind nemes fejes.
Fölkeltek a gyásznapra,
Utolsó véres harcra,
Mohácsi hantok nyomják
Csontjaikot, takarják.
4. Virágzó magyar szüzek s asszonyak,
Keservessen vélünk sirjatok.
Hervadjon el arcaitok rózsája,
Változzan víg örömtök gyászra.
Nemzetségünk virága,
Oda van magyar lángja,
Egyházunk tűzoszlapi,
Országunk hű bajnoki. |
5. Lajos,
Lajos, hol vagy szép ifjú királ?
Magyar csillag, ékés virágszál.
Gyenge arcú királi termeteddel
Hol vagy drága, kedves létöddel?
Jaj, hogy tartsam könnyeim?
Kiszáradt keserveim.
Elesett édes hazánk,
Ledőlt való koronánk.
6. Pogán török, gonosz, istentelen
had,
Tigristejjel táplált fenevad.
Hogy nem szántál il szép nemes
nemzetet
Földhözvermi il nagy sereget.
Azt gondoltad: dicsőség,
Inkább barom dühösség.
Ne bízzál, hogy meggyőztél,
Rád fordul még a veszél !
7. Látja Isten, és irgalmassan szánja,
A fél világ bizon sajnálja.
Napsugárbul magyarok nagyasszonya
Látja holdat, lábával nyomja.
Azért erős holdaddal
Kettőskereszt szarvaddal
Lész még idő leverni,
Elménk azt jövendőli.
Erdélyi János gyűjtése |
