Szép volna a lassú időtlen,
A partra csapó tenger
Is szép, meg az öbölbe dőlten
Magára ámuló móló.

Itt vágyaknak nincs kikötője,
Ködbe-omló a távol.
Hűtetlen porzik a nyár hője,
Befedve mind a lábnyomok.

Szép, ha dagadnak a vitorlák,
Szép, ha feszülnek az izmok,
A céltalan emberi tornák
Merész kigondolója szép.

De itt a sívó por hona,
Hol a célokat elorozták,
S a céltalanság pányva.
S kipányvázva: Magyarország.