Pajtásom,
pajtásom, kenyeres pajtásom!
Már hét esztendeje, hogy mi fogván
estünk.
Császár tömlöcébe, két gerezd szőlőért,
Azután nem láttuk a Napnak járását.
Holdnak,
Csillagoknak változó mozgását.
Ezt ajtón hallgatta császár szép
leánya:
Halljátok meg szómat, két magyar
úrfiak!
Felfogadjátok-e, hogy innen kivisztek?
Hogy Magyarországba engemet bevisztek?
Arra szóra mondja nagy Szilágyi
Miklós:
Bizony felfogadjuk, császár szép
leánya.
Azonnal elmene császár szép leánya
A kezéhez vevé tömlöcnek kulcsait
A zsebébe tevé kevés aranyait.
Sietve elmene, s megnyitá az ajtót,
Megindulának ők onnan elsietve.
Halljátok meg szómat, két magyar
úrfiak!
Atyám tömlöcéből szabadult ifiak:
Imhol
jön, imhol jön az atyám tábora,
Jaj már, ha elérnek, tiktöket levágnak
s engem visszavisznek.
Ne félj semmit, ne félj, császár
szép leánya!
Minket se vágnak le, ha kard el
nem törik,
Téged se visznek el, ha az Isten
segít
Azon megérkezett a kegyetlen tábor. |
Pajtásom,
pajtásom, láss a kisasszonyhoz,
Ne hagyjam magunkat, harcba megyek
velük.
Egy elmenetibe
gyalog ösvényt vágott,
Visszajövetibe szekérutat csapott.
A nagy táborból élve csak egyet
hagyott,
Aki mene haza s a hírt mondaná
meg.
Mikor ez eltelik, hogy elindulának,
Így mondja, így mondja Hajmási
László ezt:
Pajtásom, pajtásom, próbáljuk meg
egymást,
Hogy melyiké legyen császár szép
leánya!
Halljátok meg szómat, két magyar
úrfiak!
Atyám tömlöcéből szabadult úrfiak
Érettem ti soha ne vagdalkozzatok,
Hanem térdre állok, s vegyétek
fejemet.
Azzal azt mondja nagy Szilágyi Miklós:
Pajtásom,
pajtásom, kenyeres pajtásom!
Én neked bocsátom császár szép
leányát,
Mert van nekem otthon jegyesem,
gyűrűsöm,
Hittel lekötözött, hites feleségem!
Err’a szóra
aztán császár szép leánya
Hajmási Lászlónak ottan elmarada.
Nagy Szilágyi Miklós haza elindula,
Hajmási László is kisasszonyt elvivé. |
