Márton Szép Ilona
Enyészet hava (novemberről-decemberre)
Dinnyés József dalai

A vallásos tartalmú ballada gyökere a középkori látomás-, illetve legendaköltészetben található. A ballada képalkotása részint a kereszténység előtti hitvilág képzetköréből merít (pl. csudaszarvas; fel-felbukkanó, utat mutató fény), de egyúttal a keresztény jelképrendszerhez is igazodik (Isten báránya, misegyertya). Mindez bizonyítja, milyen rendkívüli művészi igénnyel születtek alkotások a középkori balladaköltészetünk virágkorában.
 
S itt is kerekedik
Egy kerek dombocska
Azon növekedik
Egy édes almafa

Édes az almája
Csokros a virágja
S ez alatt ül vala
Márton szép Ilona

Kötögeti vala
Maga koszorúját
Fejér liliomból
Korsai rózsából

S itt is ereszkedik
Egy arany ösvényke
Azon növelkedik
Egy fejér bárányka 

 Jobb oldalán vala
Cifra fényes napfény
Bal oldalán vala
Cifra fényes holdfény

A homlokán vala
Cifra fényes csillag
S a fejibe vala
Nyolcvan mise gyertya

Meg ne ijedj meg ne ijedj
Márton szép Ilona
Mert mi hozzád jöttünk
Isten parancsolta

Ő es befordula
Belső kamarába
Ő es felkészüle
Gyászos gúnyájába 

 A mennyei kapuk
Nyitatlan nyíljanak
Mennyei harangok 
Húzatlan szóljanak

A mennyei gyertyák 
Gyútatlan gyúljanak
Mennybe hág a lángja
Földre szál e ham’ja

 
A ballada természeti képe

A természetben november hónapban minden a téli álomra készül. Nincs életre, újjászületésre készülődő élőlény. Ne is akarjunk vetni, ne ássuk fel a kertet. A vadak is készülnek a télre, nincs holnap, csak várakozás. Isten titokzatos, ám mindenkinek megismerhető jövőt ígér. elmarad a jövő.