Merinka, Margitka 
Földanya hava (szeptemberről-októberre)
Dinnyés József dalai

Egész Európában elterjedtek a menyét kínzó, megölő anyósról szóló epikus énekek. Számos közülük hősének jellegű. A távollévő, hadakozó férj az anya gondjaira bízza a feleségét, aki azonban kedvező alkalomnak véli, hogy a nem kedvére való menyét megölje (vagy azért, mert idegen nemzetből való, vagy azért, mert szegény).
 
   Magyarul Margitka 
Románul Merinka
Mondd meg te azt nékem 
Mondd meg te azt nékem

   Száz katonám közül 
Melyiket szeretted
Napot-e vagy Holdat 
Vagy fényes csillagot

   Napot is szerettem 
Holdat is szerettem
De fényes csillagot 
Legjobban szerettem

   Anyám édesanyám 
Édes kedves anyám
Viselje jól gondját 
Az én Merinkámnak

   Mert én el kell menjek 
Hadba hadakozni
Jó hírt haza hozni 
Neki megmondani

   Lyányom édes lyányom 
Édes kedves lyányom
Azt megengeded-e 
Nyársba felhúzzanak

   Nyársba felhúzzanak 
Lángon piríssanak
Meg nem engedhetem 
Megszakad a szívem 

    Lyányom édes lyányom
Édes kedves lyányom
Azt megengeded-e 
Favágó tőkém légy

   Meg nem engedhetem
Megszakad a szívem
Harmadikszor mondom
Lyányom édes lyányom

   Azt megengeded-e
Asztali vendégnek
Gyertyatartója légy
Gyertyatartója légy

   Este meggyújtsanak
Reggel eloltsanak
Azt megengedhetem
Ha annyira lettem

   Csak kapun szóla meg
Egy katona legény
Rományul Merinka
Magyarul Margitka

   Nyisd kapumat nekem
Eressz be engemet
Mert én hazajöttem
Jó hírt haza hoztam

   Jó hírt haza hoztam
Neked megmondanám
Állj meg fiam állj meg
Hogy én nyithassam meg 

   Nem kell anyám nem kell
Nem kell anyám nem kell
Hol az én Merinkám
Hogy maga nyissa ki

   Elment fiam elment
Virágos kis kertbe
Virágos kis kertbe
Rózsabokor alá

   Anyám édesanyám
Ha ezt cselekedte
Hozza ki hozza ki
Aranynyelű kését

   Mert én is halálért
Halált kell szenvedjek
Ő is csak el csapá
Maga gyenge nyakát

   Egyiket temették
Oltár elejibe
Másikat temették 
Oltárnak végibe

   S onnat is kenöve
Két szép liliomszál
Nőttek nődögéltek
Oltárt meghaladták

   Az ördöngős anya
Ott se férhetett el
Oda is elmene
Őket leszakasztá

Klézse (Moldva) 1950. 
Jagamas-Kallós

 
A ballada természeti képe 

Kétféle termést takarít be a gazda. A termés egyik fele a kamra, a fészer, a padlás mindenütt gazdagon megrakva, a másik a szívünkben, lelkünkben lakik, ahol a kedvesünk otthonra talál. Ebben csak mások irigysége, fondorlatoskodása tehet kárt. A betakarításkor rossz elszámolás vethet véget a gazdagságnak. Szívünk békéjét a szeretetlenség számolhatja fel.