Jobb karjába vevé
Kincses ládikáját
Bal karjába vevé
Futkosó kis fiát

Istenem Istenem
Édes jó Istenem
Kincsemet vigyem-e
Gyermekem vigyem-e

Kincsemet leteszem
Gyermeket elveszem
Gyermeket ád Isten
De kincset sohasem

„Anyám édesanyám
Ne hagyjon itt engem
Ebbe mély erdőbe
Ne hagyjon el engem

Anyám édesanyám
Ne hagyjon itt engem
Mer’ kivel hálok én
Jaj ezen az éjen

Anyám édesanyám
Bár azt engedje meg
Fogjam kicsi ujját
Menjek el kend után” 

„Nem kellesz, nem kellesz 
Futkosó kis fiam
Nem kellesz Nem kellesz
Futkosó kis fiam

  Az erdei vadak
Legyenek apáid
Az égi madarak
Legyenek anyáid”

  Hát én lelkes állat
Mégis nem sajnáltam”
Letevé a kincsét
Magas tölgyfa alá

 „Anyám édesanyám
Ne kérj átkot reám
Mert az anya átok
Megfogja gyermekét

   Anyám édesanyám
Bár azt engedje meg
Míg szememmel látom
Menjek el kend után”

   „Nem kellesz, nem kellesz 
Futkosó kis fiam
Az erdei vadak 
Legyenek apáid

  Az égi madarak
Legyenek anyáid”
Letevé gyermekét
S felvevé a kincsét

  Ott hagyta kis fiát
Abba mély erdőbe
Elvivé a kincsét
Ott hagyta gyermekét 

    Mikor elhaladott
Messzire őtőle
Hát már ő meglátta
Hogy a fijas tehén

  Úgy bőgi a borját
Úgy sípol utána 
S hogy a fene farkas
Viszi el a borját

 Megették a vadak
Az ő kicsi fiát
Ágról-ágra hányták
Az ő csontocskáját

  Az égi madarak
Fürödnek véribe
„Istenem Istenem
Édes jó Istenem

   Megmondta a fiam
Ne kérjek én átkot
Mert az anya átok
Megfogja gyermekit

  Szerencsétlen voltam
Mikor születtem volt
De szerencsétlenebb
Az én kicsi fiam”

  Visszamenne vissza
Vegye fel a kincset
Hát nincsen a kincse
Magas tölgyfa alatt

  „Istenem Istenem
Édes jó Istenem
Se kincsem se fiam
Se kicsem se fiam”

A külső körülmények a természet ígéreteit megzavarják el is vehetnek, ugyanúgy adhatnak is. Az erdő felnevel egy-egy gyerekembert, de el is pusztíthatja is. A hónap meglepetései bátorítják a gazdákat, de óvatosságra is intik.