Budai Ilona
Napisten hava (júniusból-júliusra) |
||
Dinnyés József dalai
|
||
Az anyai érzés tudatosodásának tragikuma a legősibb morális gondolkodásban rejlik. Balladánk európai párhuzamai igen távoliak, leginkább a skót variáns rokon. A középkori gondolkodásmód mellett balladánk a honfoglaláskori epikus énekköltészet nyomait is magán viseli. |
Elindula
el es
Éfjú leány kegyes Maga elejibe Vevé ország útját Jobb karjába vevé
Istenem Istenem
Kincsemet leteszem
„Anyám édesanyám
Anyám édesanyám
Anyám édesanyám
„Nem kellesz, nem kellesz
Az erdei vadak
|
„Istenem
Istenem
Édes jó Istenem E nem lelkes állat Mégis hogy sajnálja Hát én lelkes állat
„Anyám édesanyám
Anyám édesanyám
„Nem kellesz, nem kellesz
Az égi madarak
Ott hagyta kis fiát
Mikor elhaladott
Úgy bőgi a borját
|
Visszaméne
vissza
Vegye fel a fiát Hát nincsen a fia Nincsen kicsi fia Megették a vadak
Az égi madarak
Megmondta a fiam
Szerencsétlen voltam
Visszamenne vissza
„Istenem Istenem
|
A ballada természeti képe
A külső körülmények a természet ígéreteit megzavarják el is vehetnek, ugyanúgy adhatnak is. Az erdő felnevel egy-egy gyerekembert, de el is pusztíthatja is. A hónap meglepetései bátorítják a gazdákat, de óvatosságra is intik. |