Szilágyi és Hajmási
Ígéret hava (májusról-júniusra) |
|
Dinnyés József dalai
|
|
A török fogságból szabadult ifjak balladája vagy mondabeli, epikus énekbeli megfogalmazása közismert Közép-Európában. A téma hasonló ugyan mindenütt, de a barátság, hazaszeretet, szerelem, virtus ilyen tömör ábrázolására alig van még egy példa. |
Pajtásom,
pajtásom, kenyeres pajtásom!
Már hét esztendeje, hogy mi fogván estünk. Császár tömlöcébe, két gerezd szőlőért, Azután nem láttuk a Napnak járását. Holdnak,
Csillagoknak változó mozgását.
Hogy Magyarországba engemet bevisztek?
A kezéhez vevé tömlöcnek kulcsait
Halljátok meg szómat, két magyar
úrfiak!
Ne félj semmit, ne félj, császár
szép leánya!
|
Pajtásom,
pajtásom, láss a kisasszonyhoz,
Ne hagyjam magunkat, harcba megyek velük. Egy elmenetibe gyalog ösvényt vágott, Visszajövetibe szekérutat csapott. A nagy táborból élve egyet hagyott,
Pajtásom, pajtásom, próbáljuk meg
egymást,
Érettem ti soha ne vagdalkozzatok,
Azonnal azt mondja nagy Szilágyi Miklós: Pajtásom,
pajtásom, kenyeres pajtásom!
Err’a szóra
aztán császár szép leánya
|
A ballada természeti képe
Május hónapban mindent megmutat magáról a természet. A várható termés bőségét, a rügyfakadás teljes ígéretét színeiben, pompájában tárja elénk. Ahogy a ballada hősei, békében köszönnek el egymástól, békében ring a szélben a természet minden kincse |