Kőműves Kelemen 
Jégbontó hava (februárról-márciusra)
Dinnyés József dalai

Az építő áldozat babonás hite szerint – amely ennek a balladának gerincét adja – csak élőlény (vagy annak egy része, pl. vére) képes összetartani a nagy kolostorokat, hidakat, egyéb építményeket. A ballada elsősorban Kelet-Európában ismert, de a hiedelem rokonsága igen széles körű.
 
Magos Déva várát építeni kezdték
Annak életügyét semmibe se vették
Amit reggel raktak estre leomlott
Amit este raktak reggelre leomlott

   Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette
Melynek felesége hamarabb jön ide
Rögtön megfogassék bédobják a tűzbe
A szép fehér hamvát keverjék a mészbe

   Kocsisom kocsisom nagyobbik kocsisom
Az uramhoz menni volna akaratom
Fogd be a lovakot Hajtsad ide elé
Hadd menhünk hadd menjünk Déva vára felé

   Asszonyom asszonyom forduljunk mi vissza
Rossz jelentést láttam az éjjel álmomban
Hogy az udvarunkban mély kút vala rakva
És a kicsi fia oda beléhala

   Kocsisom kocsisom nem fordulok vissza
Ameddig az uram arcom nem láthatja
A lovak se tiéd a hintó se tiéd
Hajtsad a lovakot hadd haladjunk felé

   Kőműves Kelemen hogy őket meglátta
Nagy keserves szóval e szavakat mondta
Csapjon le az útra tüzes istennyila
Horkolva térjenek a lovaim vissza

 

    Jó napot jó napot tizenkét kőmíves
Néked is jó napot Kelemen kőmíves
Édes feleségem hát mér’ jöttél ide
Mér’ jöttél ide a nagy veszedelembe

    Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette
Melynek felesége hamarabb jön ide
Rögtön megfogassék bédobják a tűzbe
A szép fehér hamvát keverjék a mészbe

   Rögtön meg is fogták bétették a tűzbe
A szép fehér hamvát keverték a mészbe
Ezzel állították magas Déva várát
Csak így nyerhették el annak drága árát

   Apám édesapám kedves édesapám
Hol maradt hol maradt messzire az anyám
Elmaradz messzire hazajön estére
Este is eljöve haza mégse jöve

   Másnap reggel pedig az ő kicsi fia
Elindult elindult magos Déva várra
Háromszor kiáltá magas Déva várán
Anyám édesanyám szólj bár egyet hozzám

   Nem szólhatok fiam mer’ a kőfal szorít
Erős kőfal közé vagyok berakva itt
Szíve meghasada a föld is alatta
S az ő kicsi fia oda blehulla.

Telki (Pest)-Gyergyóremete (Csík) 1962.
A ballada természeti képe 

Az várak településeket, országot, nemzetet védő építmények. Életünk árán is fel kell építeni, meg kell védeni, meg kell tartani azokat. Ma ismét romokban áll a vár, romokban állnak váraink. Ma ki „hamuhodna” áldozatként a falba?