"Nem, gyermekem, ez csak házunk,
De amit itt körül állunk,
Merre földeink terülnek, 
Merre kertjeink feküsznek: 
Ez a haza !

Minden, amit a szem belát, 
Itt e föld, mely kenyeret ád, 
E folyók tele halakkal,
E szőlőhegyek falvakkal:
Ez a haza !

Amerre a hegylánc kéklik, 
Merre a berek sötétlik, 
Merre a róna kanyarul, 
Melyre a kék ég leborul:
Ez a haza !

Hol egykor őseink laktak, 
Itt csatáztak, itt mulattak, 
Ahol a határt ők szabták
S örökségül reánk hagyták: 
Ez a haza !

Ahol csontjaink porladnak
S mindig a földben maradnak, 
Ahová bennünket tesznek, 
Midőn egyszer eltemetnek: 
Ez a haza !

Ez a föld, mely drága nekünk, 
Melyet legjobban szeretünk, 
Ahová, bármerre járunk, 
Mindig vissza-visszavágyunk :
Ez a haza !"