Van olyan föld, egy keserű édes,
kit megtagadhat bár az ostoba,
egy föld, aki édesanyánk lett,
életet adó sosem mostoha.

Van olyan föld, mely parancs-osztó
szükségek máglyás századain át
élni tanította elporló eleinket
megtartani itt portát és hazát.

Van olyan föld, kibe boldogan 
megtérnek futók és számkivetettek,
a Házsongárdba vagy cserefák elá
de itt is, ott is - történelemnek.

Van olyan föld, melyen fölszikrázhat
lelkünknek lelke, legszebb lényegünk,
egy föld, hol eltűnik félelem, alázat,
hol nem csak születünk s temetkezünk.

Van olyan föld, mely vélt gyengeségünk
értőn-bocsátón, majd mind fölissza.
Van olyan föld, mely jövőnket bízva
fogadni gyermekeinket is megtanítja.