Ki az írást megtalálja,
fáj a szíve, tiszta szája,
fáit, fáit öntözgetné
világvégi vén óráig.
Örvény mellől sose tágít,
futó láza vizet áhít,
láng lenne, jaj, az lehetne
világvégi vén óráig.
Ki az írást megtalálja,
éhes, éhes annak nyája,
pásztorsípja elsírdogál
világvégi vén óráig.
Mint a föld és a nagy öröm,
kering kerek arany körön,
napszekérre ülni vágyna
világvégi vén óráig.
Ki az írást megtalálja,
vinné egyre, vinné szárnya,
fiókáit költögetné
világvégi vén óráig.
Gondolkodni földre dőlne,
gyökér módra földbe nőne,
sírná fel a nagy erőket
világvégi vén óráig.
Ki az írást megtalálja,
szöget veret a bocskorába,
nehéz úton el ne kopjon
világvégi vén óráig. |