Kovács András Ferenc 
Hajnalének
Dinnyés József dalai
Járj át, akár a virradat,
szobát a kék derengés
hass át, rezegtess, mintha tört
pohárban kélne csengés...

Úgy légy a hangom, úgy telíts
testemben szétremegve,
mint ébredés, ha fény hasít
nehéz sötét szemekbe.

Látásommá légy: nézzelek,
akár a néma dolgok,
mint kés, ha villog meztelen,
a bőrödhöz és a boldog...

Igaz közömbös pengeként
hatolnak át vad évek -
helyettem áradj véremül,
szeretlek, mint a vétek.

Alvó arcodra bámulok:
nem létezel te se én se -
szoríts, ha együvé sodor
a semmi szívverése...