Kovács András Ferenc 
Bruegeli tél
Dinnyés József dalai
Támad vad havaknak habogó vén tele
Zsoldos fagyok törnek darabontként vele
Széllel vicsorognak mint házak fedele

Gyapjazó ködökben csak kuporgó falvak
Pár vacogó kondás füstölög vagy hallgat
Kavargó pernyeként örvénylenek varjak

Sok szárnycsapással borít vak sötétség
S megnő mint a szóban zabáló kétség
Gyermekszájba rendelt képmutató éhség

Fel-felsír a pajták feledett porontya
Fejérlik az éji fellegeknek rongya
Ribanc mellét a hold condrákból kibontja

Gazdátlan a tejút folydogál az égen
Ihatatlan csordul fényes jászolszélen
Meztelen orcákon fölragyog a szégyen

Részegült pásztorok örömtől megvesznek
Világszép gyilkosok megint törvényt tesznek
Isten hidege is elég olcsón vesz meg

Aggult vihar dadog fújása tavalyi
Formátlan is tiszták kisdedek szavai
Háborodottan hullnak Heródes havai