Szálljon a tűz, haló lángja
virágokba hullan.
Minek ide magos máglya
fölélni a múltam?

Kelyheink ha kiürültek,
kormot köp a kályha,
őszbe, sárba-sírba sürget,
de a tavaszt fájja.

Hej, de mégis ropogósan
perdüljön a rondó,
horzsolódjon rózsa torzsa,
májusunkat mondó.

Arcomat majd könyökölöm,
fülig ér a térdem,
vigyor is lesz az örömöm,
vicsor is a bérem.