Oly könnyű bízni, könnyű hinniök, 
Mikor a vágyak színes szárnya lendűl 
S az est ködén, a hajnalpíron át 
Százszorta szebbnek látják a hazát.

De tűrni itthon a kemény rögöt
S méltatlan tűrni mellőzést ezernyit, 
Érezni, hogy mit könnyed öntözött:
Rügy nem neked bont, virág nem neked nyit, 

Hogy pártos osztály a te örököd,
S a jognál itt csak az igazság semmibb: 
S szeretni mégis - amely nem szeret -
A hazát itthon sokkal nehezebb.