| Keszei István
Ruhámba varrva |
|
Dinnyés József dalai
|
| A szürke föld, a szürke ég,
a szürke sors, a messzeség szálaiból ki szőtte rám egyetemes egyenruhám? Lehetne tiéd, bárkié, lehetne már mindenkié. Jellege, hogy jellegtelen, mert színtelen, úgy végtelen, Szürkén is érzi rangomat: kicsinységem, nagyságomat. Így hordta századokon át a sorsukhoz méltó ruhát mindent vállaló őseim hősi türelme. Az idő mélyéről előszürkülő, felködlő, rejtelmes menet hordja ingét a végzetet. Ruhámba varrva hordozom
|
|
|