Karácsonyi Zsolt 
Életkép a múltból
Dinnyés József dalai
Ez a város meg se ismer, meg se látja szárnyaid,
szemétdombon kaparászó földre néző táncra hív,
jobb neked ha megtanulod: a legfőbb úr a szemét,
aki most egy gondolatban éli át új kezdetét.
Ne lepődj meg, ha kiderül: a tiéd a gondolat,
hordozója az a pár szó mi a légben szárnyra kap;
színe sötét, hangja érdes, mint kavargó csókahad,
azt rikoltja, hogy a saját pusztulásod szárnya vagy.
Teherhordó, rossz irányba elindított gépezet,
akiről a roncstelep se jegyzi fel, hogy létezett,
pedig a legenda szerint lelke is volt egykoron,
ellobban és meg se érzi: füst a teste, vérkorom.