Hosszúkat lépek s keserülvén
legelgető borjak közt ülvén,
orrocskájuk is téged idéz
s rózsás csülkökkel szívembe lépsz.

Zsákom rádobom a bokorra,
bottal ütök a virágokra,
ordítok, ha szól a billegő,
a folyóig szenved a mező.

Ha kerülsz, ne kerülj el messze,
köténykéd lennék, ne tépj össze,
dalocskád lennék, ne hallgass el,
kenyérkéd leszek, ne taposs el.