Eltorzulnak lassan a tárgyak
képzetekké köddé válnak
a tengerek felől fekete
halálodat látod-e

Körül ez átkozott hazában
kés nyílik minden madárban
kidőlt árnyak ében-szobra
révül az ablakokra

Dögeivel átüt a vasban
nehéz ólomsugarakban
mint Krisztus a faragott képet
visel koronás éket

Virágaink már térdig gyászban
lobognak eleven lázban
égnek eleven forró mészben
belül észrevétlen