Fábri Péter 
Berzsenyi-etűd
Dinnyés József dalai
Szédült világ volt: rizspor alatt tetű. 
Haydn zenélt és trombita harsogott.
    Marseillaise és fennkölt finomság, 
        s ostorait Bonaparte rázta.

Rongyos kecsekből Hunnia zászlaját 
hajbók uracskák szelleme kedvire
    bájló hölgyek rózsás kacsókkal 
        fércelik össze, s igen repesnek;

távol Dunántúl dombjai hajlatán
mélyből fölívelt niklai fájdalom
    zengő hangon szólal s ijedten 
        futnak a hölgyek a félhomályban;

bömbölj, oroszlán, Berzsenyi Dániel! 
Fusson szavadtól szerte, ki merre lát!
    Tenger tombol, sziklák görögnek, 
        félelem ülje e csürhe fajtát!

Aztán: legyen csönd. Tél közelít, liget 
hervad, letűnik minden az ég alatt.
    S bájló hölgyek rózsás kacsókkal 
        fércelik össze a szemfedődet..