Dusa Lajos 
A végtelen kötél
Dinnyés József dalai
A kötél vége máig ér,
itt leng ma is balsorsunk jussán.
Sok hóhér ma is névtelen,
s elcsodálkoznál pereputtyán.
Él bíró, ügyész, akitől
sötétül ma is Arad vára...
Rég is a felszín sikolya volt
ama vértanúk tizenhárma.

Tiszt, honvéd, polgár, hű papok
és még mennyi jó magyar vére
és sorsa belefojttatott
ama végtelen, nagy kötélbe.
Mert őrületbe kergették, vagy
az osztrák hadba besorozták...
- Mily mérhetetlen hosszúságra
méretezték a kötél hosszát!

A mindent gyógyító idő
széttárja karját: tehetetlen.
Értetlenül áll doktorunk,
tobzódunk új és új sebekben.
Még véresebb lett Trianon,
a haza felnégyeltetése
és a fél világ bűne már,
hogy a kötélnek nincsen vége.

 Mint koncot, úgy dobta oda
maradékunkat Európa.
- Ne, egyél, falánk kommunizmus,
Nyugatot a Szent Tőke óvja!
S bár Moszkva foga beletört
ötvenhatunk októberébe:
legyintett a Szabad Világ,
s a mészárlásnak nem lett vége.

S most is. Magához úgy ölel,
hogy zsoldosai új pribékek.
Csak zsebük teljen! Nem feszülnek
a világtrendek érdekének.
- Mit magyar? Mit nép? Csak a pénz
éljen! - s dögöljön aki él.
Ma Haynaunál ki pribékebb?
Kinél a végtelen kötél?