Dinnyés József 
Nem vagy egyedül
Dinnyés József dalai
Ha az utcán egymagadban sétálsz fáradtan
És úgy érzed hogy valaki kell kinek elmondhasd...
Hisz elképzelt és megálmodott világ a jövőd
De a mindennapod szürkeségét most is köszönöd
   Ó hát nézz a szemembe
   És nyújtsd ki a kezed
   Tudd meg végre nem vagy egyedül

Egyszer régen azt álmodtam velem énekelsz
De aztán egy vaskalapos ránk szólt csend legyen
Még akkor azt is álmodtam hogy szemed virág volt
Ezer színnel pompázott és lángolt szikrát szórt
   Ó hát nézz a szemembe
   És nyújtsd ki a kezed
   Tudd meg végre nem vagy egyedül

A beöltözött dokumentum ember gondfelhő
Mert nem érti hogy mért vagy más mint ő volt azelőtt
Néha-néha arra gondolsz talpra kell állni
Mégis mindig visszagondolsz jobb lesz még várni
   Ó hát nézz a szemembe
   És nyújtsd ki a kezed
   Tudd meg végre nem vagy egyedül

Kedves fiúk álljatok meg váltsunk néhány szót
Kedves lányok várjatok most várhat még a csók
Beszéljük meg csendben gyorsan ami most a gond
Mert lehet hogy már holnapután késő lesz a szó
   Ó hát nézz a szemembe
   És nyújtsd ki a kezed
   Tudd meg végre nem vagy egyedül