Való igaz, az élet kitárva.
Mind megvannak a nagy kapuk.
De azoknak túlján a gyanú burjánzik:
néma vigalomra fizetik a vigalmi adót.
Nem döngött a csűr a csizmák alatt,
nem vitték a menyasszony selyem ágyát.
Egy vénasszony, aki a Holdon átlát,
firtatja fogatlan a múltat s a valót.

A gyermek, az tán megfogamzik,
és meg a gyanú is: már ütni kellene!
A szó, az őselem kereng a néma egeken.
És nincs már hová s még menekülni.
Ami történik a látó szem előtt,
maga a látszat s a gyalázat.
És a csöndre itt már nincs magyarázat.
A Sátán e csöndben a saját lakodalmát üli.