Jó Moldva szép tájaind
megvallatok egy csoda dombot;
köröttünk keringő szél vigyázza,
mit elpisszegnek a léha lombok.

- Jaj, ujjbegyeit nap felé tartva
miért kutatja, mindhiába,
nenea Dumitru, hogy milyen betűt cirkált
valamelyik őse a templom falára.

Jó Moldva áldott fáiról
- úgy tetszik - fönnebbre húz a madár is;
kétszer koppan a verejték e földön,
és hosszabb az ösvény egy tiszta danáig.

- Tíz ujjam vet arcomra árnyékot,
valami melegség fut a szemeimre. -
Jó Moldva komor falvai vigyázzák:
méltatlan ne legyek én se félelemre.