Baka István 
Dal
Dinnyés József dalai
Ó, virradati rétek:
átizzadt, szürke ingem,
kiterített magányom!
Hová vezetnek engem?

A rengeteg szivébe,
mely őzekkel dobog,
de minden levélrése
kéklő farkastorok?

- De vissza az éjszakába!
A sötét ég alatt
te vonszolod a holdat,
mint vasgolyót a rab.