Voltál-e szó, bölcsek büszke ajkán,
tanító, drága, új ige:
voltál-e már a tavaszi élet
kedves, virágos színe, íze?

Láttál-e már városi korzón
kocsiban síró csöppnyi életet:
mondott-e már valaki néked
mosolygó estben szépeket?

S hallottál-e hörögni embert,
- Hogy sír a test a sír előtt -
hallottad-e hogy üli a csend
október táján a temetőt?

Ültél-e, voltál-e, láttál-e - mondd?
S hallottad-e a kérdés néma jaját,
miként tapasztja jégüvegére
millió kérő didergő ajakát?

Lélek ég, test, szó, szomjas szemek:
Csodaváró küzdő hitetlenek -
Mennyi olcsó szenny és gyönyörű remek!
Fogd a magot, szórd és jöjj - mert vetek!

Friss kenyér voltunk, mit Isten kovászolt
s az égő nap a földön megsütött -
és megszegett az élet.