Ördögszekérként, úttalan utakon
Görget a vad szél, tapos a hatalom.
Fennakad a szó, mint torkon a falat.
„Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?”

Szent István király, hol az örökséged?
Szólj hozzánk újra, mondj valami szépet,
Ott vagyunk, látod, ahol a part szakad,
Lelkünk akár egy kirabolt kirakat.

Mennyei Atyánk, te vagy a végtelen,
Derűdet hintsd szét a déli végeken.
Új évezred van, adj nekünk új szívet,
El ne merüljön végleg - e kis sziget.

Oroszlámos