Bessenyei György 
Az embernek próbája
Dinnyés József dalai
Nemesi szöletés. 
Mit tesz' ha egy régi Nemzetbül születtél? 
'S érdem nélkül atyád' vérébe Ur lettél? 
Ha nints erköltsöd, mellybe nemesülhetsz, 
Soha a' Világtul jól nem betsültethetsz. 
Hogy légyen nyugodalmad úgy az útállatba? 
Mit segit úr' véred rajtad fájdalmadba? 
Ha tulajdonsága alatsony Lelkednek, 
Nemesen nem viszi rendit életednek: 
Vigasztald magadat számos jószágiddal, 
Nemes vagy 's légy büszke gyalázataiddal. 
Tsak a' jó erköltsbe van némi születés, 
E're minden karban gerjedhet késztetés. 
Egy embertelen Ur, soha nemes nem lész. 
Sem kedves híreket maga felöl nem tész'. 
A' ki rabjává lön kívánságainak, 
Tsak pásztora lesz szerzett barmainak. 
Mindenkor járkál vele vagy insége. 

Nagyság. 
Kibe lehet nagyság? a'ba a' ki vért ont? 
'S mint egy ragadozó népet, országot ront? 
Vagy a' ki tudományt szerez elméjébe? 
Hogy a' Világ dolgát forgassa fejébe. 
A' nagy természetbe ha nints szelédségek, 
Mind kettöjök' él'tét meg- verték az Egek. 
Az okos manérú, tolvajló eszével, 
Olly, mint egy garázda Vitéz, fegyverével. 
Egyik okossággal tsal az igazságba; 
Másik szabad gyilkos az halandóságba. 
A hív természetnek törvényéhez szabjunk 
Minden méltóságot, 's igazak maradjunk. 
Különben ha tsalárd közöttünk a' nagyság, 
Életünk' ostora, és büszke bolondság. 
A' ki törvéynyeit igazán isméri, 
Az, igaz nagyságát Királytól nem kéri.