Csatáké a Zászló. S ünnep
a tisztelgő Kopjafáké,
fényhomlokú Tavaszillat
egy szál szerény hóvirágé.

Égig ér a fecskék röpte,
s örök Nap a jókedv lombja,
halálunk egy rettegett Rög,
békét bújtat megcsitulva.

Itt az élet csupa jelkép,
göcsörtös és magyarázott,
mint az ima, mint egy fohász,
s mint a Nyár, mely elvirágzott.

De a vers: az Ölelkezés,
vagy gyönyörű Forradalom!
Tőle tisztul gyolcsosabbá
rejtőzködő Csöndem, Dalom.