1. Félelmes
szüőnek engem alejtátok,
régi jó barátim nekem kik valátok
gyakorta szép szóval hozzám járolátok,
engem megcsalátok!
2. Reméntelen dolog, ki hazugnak
hiszen,
mert szép beszédével csak szót
tőled veszen,
avagy túl másfelől ellenséged leszen,
rajtad szégyent teszen.
3. Azok nem gondolnak ez íly beszédekkel,
ki magok kelletik hízelkedésekkel,
nyájason beszélnek ő fejedelmekkel,
elvesznek nyelvekkel.
4. Nagy urak kik vagytok, szólok,
ne bánjátok,
fejér, szép, ezüstös, ékes tü szablyátok,
vele pogán népet – kérlek – ne
vágjátok,
és ti ne bántsátok.
5. Csintalan dolgokat tü ne szerezzetek,
fodor hajatokot meg se fésüljétek;
diákok elmentek, leányokot néztek;
–
szegénséggel nősztök.
6. Ügyedet ne viseld egyházi papokkal,
mert ha beveteté magat nyájasságra,
nem kell neki pénzed, vígad leányodval,
megcsalnak szavokkal.
7. Serényen futamnak táncban az
leányok,
nyilván meglátjuk ott az ő jámborsagit,
szertelen ha leend az ő jámborságok,
ott elholl pártájok. |
8. Csepkék,
házatoktól messze ne lépjetek,
időnek javában tikot ültössetek:
szemérem kapálni, bölcsőt rengessetek,
avval elélhettek.
9. Sámsonnak alejtá az pór önnön
magát,
látod nagy haragját, nem tiszteli
urát;
fogjad meg szakállát, vedd el csak
jószágát,
megalázza magát.
10. Azkort az papoknak vala tisztességek,
mikoron egészlen áll vala szerzetek,
távol vala tőlök gallérus köntösök,
veres beretrájok.
11. Pénztől elfutamnak, szűrben
beöltöznek,
szépen ha beszélnek, keveset nem
vesznek,
foréntokot kérnek; ládában gyűjtenek,
vele nem épejtnek.
12. Az régi jó kerályok míglen országlának,
igazak valának az szegén országnak;
az szent koronának híven szolgálának,
avval áldozának.
13. Tenni kellene ezt az nagy uraknak
nagy sok lika vagyon erdőn a ravasznak,
nincsen birodalma rajta agaroknak,
halál az nyulaknak.
14. Igen kevés hajok, számtalan
jószágok,
erős regulájok, kevés zsolozsmájok,
bársonyos szolgájok, fekete kápájok
az apáturaknak. |
