Minap a végső homályba merült,
Kiben bus szivünk még néha örült!
Illy mostoha sorsra a kőkemény sziv is lágy!
    Nádasdy ez,
    Magyar könyvezz!
Már ez is elhágy.

Meghültek immár vitéz kezei,
Kiket ellenség féltek ezrei.
Kihullott belőlök a kard; - bárcsak még lenne
    Közted, Magyar!
    Egy olyan kar,
Melyben illene. -

Lásd, igy hagynak el a nagy férfiak,
Dicsőségedre nőtt hazafiak.
Édes hazánk! te is velek már vonaglasz,
    Hacsak nem jő
    Csuda erő,
Melly megoltalmaz. 

1783