Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt,
mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom,
és most jelentkezem: tömegbázis és ember,
vagyis a nagyok közt is legnagyobb hatalom.

A föld üres sakktábla, s nélkülem nincsen játék,
mert én vagyok mind a két támadó csapat:
e kuncogó világban önmagam ellensége,
aki elvetemülten a torkomon ragad.

Nekem nincs se repülőm, se bombám, se rakétám,
se atomhajtott flottám, se távfegyverem:
csak hagyományos vágyakat tárol köztársaságom,
s tudom, ki nincs velem, nincs azért ellenem.

Elég volt, dühig untam, ne magyarázza senki
szurony-komolyan, hogy én mit akarok,
ezt vagy azt; megvallom, többnyire mind a kettőt,
az én lelkem nem mosták tisztára angyalok.

Keresem magamat, így él köztársaságom,
tévedni bátor és találgatni szabad.
Kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe,
s ha nem, rám a jövőben ne számítsanak.