még aki az Úr nyomában
Istenházát emelt, mára
az is elment észrevétlen,
néma zsoltárt hagyva hátra,

teremtés utáni csöndben
a legelső naplemente
borzasztotta így az embert,
árnyékostól éjbe vetve,

szólt valaki? csak egy szálfa,
nyűtt gerenda, puszta donga,
szelemen metafórája
pendült, jó lenne ha volna,

aki létünk igazolva
arra tudna megfelelni,
miért vagyunk így leosztva,
ha a végünk égi semmi,

mennyi bűnt kell elkövetni,
hogy legalább belénkcsapna
haragjával, ugyan mennyi
áldozat vár áldozatra,

míg a füst az űrt belengi,
hány oltárt kell még emelni
a Genezis mintájára,
néma zsoltárt hagyva hátra?