gyaloglásom útja rövid
szép naív szenvedésre ébreszt,
gyermekkorom előtünik,
mint ritkás bokorból a fészek,

falu széle az állomástól,
elfojtott láng a lángolástól,
közel vagyunk, mint nagyharang
délben a déli kondulástól,

kézben nyél, gyeplő a nyakon,
a test rózsája érintetlen,
rózsák seb-vara nyakamon,
rózsabokrokat ébresztettem,

jaj, származásom jajgatom
két ház között, mint a cigányok,
elveszejtve és szabadon
egy boldog hazára találok,

találj, nyüszíti a beton
fekete vére a füvekből,
kanász leszek, kócostorom
sudarát lerántom a mennyből,

kocsis leszek, én hajtom az
utolsó lovat kétezerben,
anya leszek, olyan fiút
szülök, ki nem felejt el engem.